Vízpartra kidobott macska volt , akkorka, hogy a tenyeremben elfért. Kicsit haragudtam amikor a feleségem a két gyerek mellett, egy vízparti séta után ezzel a kis nyöszvedt, koszos, fostos izével hazaállított. Úgy kellett mint egy púp a hátamra.
Majd mi gondozzuk! - mondták a gyerekeim lelkesen.
Persze....
A macska nagyvonalúan megengedte, hogy etessük, otthont adjunk neki.
Végül sikerült neki...
A fene tudja...annak ellenére, hogy túlságosan nem kedvelem a kifejlett macskákat, azért egy kicsit hiányzik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése